Különböző minőségű terek határán

A küszöb

Hétköznapi gondolkodásunk a bennünket körülvevő világot, a környezetünket semleges, egyszerű geometriai térként is felfoghatja.

Azonban ha magasabb szinten érzékelünk, minőségileg különböző terekben találhatjuk magunkat, melyeknek a hétköznapi térből „átjárója”, elválasztója például a küszöb.

Nem véletlen, hogy még egy vallástalan, vagy varázstalan (mugli😀) ember is köthet hozzá különféle babonákat, amelyeknek viszont lehetséges mélyebb, akár szakrális magyarázata is.

Az nem teljesen világos nekem, hogy a nagy mongol hódító, Dzsingisz kán idejében miért kellett halállal lakolniuk a küszöbre rálépőknek, azt viszont sajnálom, hogy éppen arról a tanácsról maradtam le, amit itt Szabolcsban ajánlanak: tegyünk a küszöb alá pénzérmét!

Ez nagy valószínűséggel összefügg azzal a „hiedelemmel”, hogy egy új otthonba belépve a vőlegénynek ölben kell átvinnie menyasszonyát a küszöbön, így próbálva megvédeni őt a gonosz lelkektől, amik a küszöb alatt várakozva lapulnak.

Indiában a Navaratna talizmán alapba tétele ajánlott, a hiedelem szót pedig nem véletlenül tettem idézőjelbe, hiszen a vastu ház modelljében is számontartjuk azt a külső gyűrűt, amely a házat kívül és a falak mentén belül körbeveszi, ami kellemetlenkedő lények lakhelye lehet.

Viszont megtisztelhetjük őket azzal a barátságos gesztussal, hogy bútorainkat nem toljuk teljesen a falhoz (kb. 9 cm elég nekik), illetve azzal a nem túl barátságos gesztussal, hogy tértisztítások alkalmával odapattogtatunk nekik némi mustármagot, füstölőillatot, majd egy kis Gangesz vizet csak azért, hogy érezzék a törődést, esetleg megtudják, igazából máshol lenne a helyük.

Szent terek esetében gyakran megfigyelhetjük a lábbelik küszöbön kívül hagyását, sőt néha az alacsonyabb bejáratot, amely főhajtásra, azaz a tisztelet meghajlással való kinyilvánítására ösztönzi a belépőket. Nyilvánvalóan nem véletlen a magyar otthonok „hajlék” szóval illetése sem.

A vastu tanítása, hogy minőségileg magas szintű, szent tereket kell teremtenünk, hiszen emberként. "Azt kell tennünk, amit az istenek kezdetben tettek"

Stapatha Bráhmana VII. 2,1,4.

A dzsain templomokban, például India északnyugati részén Dzsajszalmurban, két sárkány őrzi a bejáratot, akik a düh és a mohóság kívül hagyását jelképezik.

Régebben meditáltak is, mielőtt ezekbe a templomokba léptek, amit egy kis harang megszólaltatásával mélyítettek el, hogy segítsék az aggodalmak eloszlatását.

A harangszó egyúttal Istent is megszólította.

Valószínűleg innen eredhet a szélcsengők minden meggondolás nélküli használata a bejáratok esetében. Ettől azonban mindenkit óva intenék, ugyanis ez az egyébként sokszor kedves, szép hangú tárgy – amellett, hogy nagyobb szél esetén kellemetlen hangú lehet-, a levegő elemhez kapcsolódik, ami ugye nem szerencsés a már egyébként is a levegő elemet erősítő bejárat esetén!

De ez már egy másik tipp, egy másik történet.

Ha személyesen szeretnél tippeket kapni, keress! Telefon, e-mail, posta..., ezek hiányában füstjeleket is fogadok! 😀

Vastu Akadémia